Még február 7-én láttam a darabot a szolnoki Szigligeti Színházban. Ritkán jutok el színházba, mivel már erre sem telik (piszkos anyagiak, a lakáshitel és a rezsi mellett már nem sok mindenre tudunk költeni, főleg nem művelődésre, szórakozásra). Régebben minden darabot meg tudtam nézni, mivel a munkahelyemen ( a két intézmény jól működő kapcsolata révén) mindig kaptunk ingyenjegyeket a főpróbákra. Most már semmi sincs ingyen. Most is csak azért jutottam bérlethez, mert akié volt, ki nem állhatja a Dósa Mátyást (a Barátok köztben játszotta Tóni szerepét), most ő Rómeó. Én kellemesen csalódtam benne, nyilván nekem is voltak előítéleteim a szappanoperabeli szerepe kapcsán, bár tavaly már a Vörös Pimpernelben is láttam, igaz ott nem főszerepet játszott.Azt hittem már sok újat nem nyújthat a darab, mivel annyira ismert ez a mű, oly sokszor feldolgozták és már kívülről fújja mindenki a szövegét. De tévedtem. Nagyon élveztem az előadást, különösen, hogy az első sorban ültem. Láttam az izzadságcseppeket az arcokon, a harcjeleneteknél attól féltem, hogy rám esnek a színészek.
A díszlet egyszerű volt, de szép és látványos. A jelmezek csodaszépek, különösen a férfiaké. Színes, aprólékos megmunkálással készültek. Talán a legjobb alakítás Molnár Lászlóé volt, aki Lőrinc barát szerepét játszotta, de kiemelkedő volt Mercutio Barabás Botond előadásában is.
A történeten - annak ellenére, hogy már ezerszer láttam, hallottam - újfent elérzékenyültem. Amióta a kisfiam megszületett minden szomorú jelenetet megkönnyezek. Régen kinevettem anyukámat, hogy milyen szentimentális, most már rám is jellemző ez a tulajdonság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése