2008. november 30., vasárnap

Koncert

Szombat este volt az IDEGLELÉS koncertje. Öcsém a szólógitáros. Most mutatkozott be az új dobosuk. Fergeteges volt a hangulat, szuperjól sikerült a koncert. Két másik zenekar is játszott még, a Chili con Carne és a Mirodam.

Születésnapok

Most volt anya és apa szülinapja, nov. 26-27 (1 nap korkülönbség van köztük). A sógoromnak pedig 28-án. Anyának készítettem egy képeslapot és nagyon tetszett neki.

Fotókartonra ragasztottam mintás vellumpapírt, a széleket tintáztam. A virághoz köröket vágtam ki vékony rizspapírból (vagy valami hasonlóból), a széleit szintén tintáztam és meggyűrögettem, majd egymásra ragasztottam. Kék csipkeszalaggal és egy gombbal díszítettem még a lapot.

2008. november 28., péntek

Új ágy és hörghurut

Tegnap összeszereltük a drágámnak az új ágyát és nagyon tetszett neki, már abban aludt este.
Nem volt egyszerű, mert egy elemet kihagytak belőle, azért vissza kellett mennünk a boltba. Mikor kész lett Pocok boldogan vette birtokba. Sajnos éjszaka belázasodott és köhögött is elég csúnyán. A köhögés már pár napja megvolt, de az nem volt olyan vészes és adtam rá lándzsás utifű szirupot. Ez az egyetlen amit hajlandó bevenni, de tegnap már ez sem kellett neki. Elvittem dokihoz, hörghurutot állapított meg nála. Most egy hétig biztos itthon leszek vele. Az a lényeg, hogy meggyógyuljon.

2008. november 27., csütörtök

7 dolog

Franci kipécézett magának.
A játék lényege:
1. Linkeld be a blogodba azt, aki kipécézett!
2. Ossz meg magadról 7 dolgot, akár különleges, akár hétköznapi!
3. Pécézz ki 7 embert, nevezd meg őket és linkeld be a blogodba!
4. Egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukban, hogy ki lettek pécézve!

7 nagyon fontos információ rólam:

1. A legfontosabb dolog az életemben a kisfiam, érte bármit megtennék.

2. Fiatalabb koromban festő, művészettörténész vagy inkakutató szerettem volna lenni.

3. Nem szeretek főzni.

4. Imádom a kreatív dolgokat, én is próbálok az lenni.

5. Nem vagyok kitartó ember. Sok mindenbe belekezdek, de nem mindig fejezem be azokat.

6. Állandóan fogyózom, de sohasem sikerül az álomsúlyt elérnem.

7. Talán mert túrórudi függő vagyok :)

Bocsánat, de nem küldöm tovább 7 embernek ezt a játékot, mert szerintem már mindenkihez odaért.

Rumli

Tegnap eléggé kiakadtam mikor ez a látvány fogadott otthon. A gyerekem beszabadult a dolgozószobámba. Az apja vigyázott rá, de közben szerelnie kellett a vízórát, ami ebben a helységben van. Tipikus férfi (tisztelet a kivételnek), nem tud két dologra figyelni egyszerre, így hatalmas káosz kerekedett a scrapcuccaim között. Minden szanaszét a földön. Gombok, fényképek, papírok. Az egész lakás tele lett csillag konfettivel. Azt sem tudtam hol kezdjek neki a rendcsinálásnak. Remélem, hogy a fiacskám nem nyelt le semmit sem közülük. Már várom, hogy mikor növi ki a pakolós korszakát és mikor érti meg azt, hogy mit nem szabad csinálnia.

2008. november 26., szerda

2008. november 25., kedd

Bohóckodás a bölcsiben


Tegnap mikor érte mentem a bölcsibe egy hajráffal játszott. Muszáj volt lefotóznom, olyan édes volt ahogy mutatta, hogy bajusza van.

2008. november 24., hétfő

Gémkapocsfák

A "karácsonyfasor" színes gémkapcsok szalagra fűzve. Alatta pedig egy karácsonyi szalagcsík.

2008. november 23., vasárnap

Halimádók

A párom megszállott horgász őrült. A legnagyobb hidegben is képes pecázni. Ha fog valamit, mindig nagy örömmel mutatja meg a fiúnknak, aki szintén rajong a halakért. Boldogan megy és vizsgálgatja a zsákmányt. Én pedig gyűjtöm a halat ábrázoló tárgyakat. A horoszkópom (halak) miatt kezdtem el anno gyűjtögetni. Szóval családban marad a halimádás.

Fa 5

2008. november 21., péntek

2008. november 20., csütörtök

Fa 3

LIDL-s papírcsíkokat használtam fel ehhez a laphoz. A végüket kicsit felpenderítettem.


2008. november 19., szerda

2008. november 18., kedd

2008. november 17., hétfő

Játék




Kedvenc játékai mostanában a bújócskázás szekrénybe, sátorba, a bohóckodás, gyurmázás, rajzolás, autózás és könyvek minden mennyiségben.

Képeslap

Ma elterveztem, hogy (majdnem) minden nap készítek valamit karácsonyra. Kezdtem ezzel a képeslappal. Felhasználtam hozzá hullámkartont, szalagokat, gombokat és hópihés matricát. A feliratot egy régi képeslapból vágtam ki. A legnagyobb gondot még mindig ez okozza, ugyanis nincsenek megfelelő eszközeim a betűk és felíratok gyártásához (nyomtató, sablon, pecsét stb.).

2008. november 14., péntek

Dackorszak

Elkezdődött, már egy pár hete és elég kiborító. Reménykedtem, hogy az én gyermekemet elkerüli, de nem volt szerencsém. A bölcsiben nagyon jól elvan, bár néha már ott is rosszalkodik. Mihelyst hazaérünk kitör rajta a hisztéria. Azt akarja csinálni amit nem szabad. Állandóan pakolna, mászik fel az asztalra. Öt percnél tovább semmilyen játék nem érdekli. Húzza a kezemet, hogy játsszak vele. Ha valamit nem engedek meg neki a saját kezébe is beleharap mérgében. Tudom, hogy sokan vannak ilyen helyzetben mint én, de ezt olyan nehéz elfogadnom, hogy így megváltozott a gyerekem. Ő, aki eddig egy angyal volt, szinte mintagyerek, most teljesen kikel magából. Nagyon anyás lett, mindig bújik az ölembe. Biztos, hogy a bölcsibe járás is nagy változást hozott az életébe és én sem vagyok már olyan türelmes hozzá, mint amikor itthon voltam vele. Az apját meg még hamarabb kiborítja. Ha estig dolgozok, ő vigyáz rá és már alig várja, hogy mikor érek haza.

2008. november 10., hétfő

Bénaság

Na az vagyok én. Meg szerencsétlen, mert mindig történnek velem apró balesetek. Azt hittem, hogy elmúlt a fogfájásom, de azért úgy voltam vele, hogy a biztonság kedvéért megröntgeneztetem. Reggel vittem a gyerkőcöt a bölcsibe. Először nem akart jönni, mert mindenárom rajzolni akart, vagyis engem rajzoltatni. Ordított, én közben öltöztettem. A szomszédok biztos szitkozódtak, de azért hamar fordult a kocka és elindultunk. Útközben kitört a cipőmnek a sarka. Elég érdekesen közlekedtem a szintkülönbség miatt is, meg egy kis csavar is nyomta a sarkam. Gyorsan leadtam szegény gyereket és rohantam haza cipőt cserélni. Még szerencse, hogy közel lakunk a bölcsihez és nem a buszon vagy a városban történt ez. Bár ez gyakran előfordul velem, évente kétszer biztos. Nyáron a papucsom szakadt el, de akkor bementem az első cipőboltba és vettem egy másikat. Mindegy hogy olcsó vagy drága a lábbelim, magassarkú vagy nem, egy cipő sem hosszúéletű a lábaimon.
Miután megtörtént a cipőcsere elindultam a fogorvoshoz. Pár házzal arrébb van tőlünk. Leültem a váróba. Nézelődtem, kínomban a cipőmet lesem és hát látom, hogy ez sem fogja sokáig húzni, mert már bomlik a varrásnál. De már nem érdekelt, csak jussak be a dokimhoz. Kiderült, hogy a körzetis csak később jön. Volt ott egy fiatal, helyes magándoki is, aki rendes volt mert megvizsgált. Mivel már nem fájt a fogam, ezért nem csinált vele semmit, de megbeszéltük, ha pár nap múlva mégis fájna, akkor visszamegyek megnézetni. OK.
A buszomat lekéstem, negyven percet szobroztam a hidegben, de annyi eszem nem volt, hogy hazamenjek addig míg jön a következő. (Három percre lakok a buszmegállótól.)
A munkahelyen minden a szokásos volt. Viszont ebédnél ért a nagy meglepetés, mikoris az első kanál hideg kefírt a fogamhoz ért. Majd elájultam a fájdalomtól, pedig nagy a fájdalomtűrő képességem. Délután rohantam vissza a fogorvoshoz, de jellemző, nem néztem meg mikor van rendelés. Legközelebb holnap délután. Addig még szenvedek egy kicsit.
És! Itthon vettem észre, hogy a kedvenc blúzom, ami rajtam volt ki van szakadva. Remélem nem vették észre túl sokan. Mindig a kedvenc ruháimmal járok így. Legutóbb az egyik sokszorhordott szoknyám járt szerencsétlenül. Mielőtt felvettem volna, szépen kivasaltam és feltettem az állólámpára, hogy biztonságba legyen a gyerekem elől, aki imádja összegyűrni a ruháimat. Csak azzal nem számoltam, hogy a fiacskám felkapcsolja a lámpát. Így egy szép égett folt lett a szoknya hátsó részén.
Vannak ilyen napok mikor összesűrűsödnek a kellemetlenségek. De a gyerkőckém mindenért kárpótol. A nap vége mindig tökéletes. Fürdés után meztelenül rohan be az apjához és vetődik bele az ágyunkba. Elbújnak előlem, utána pedig átölel minket.

2008. november 8., szombat

A kis balerina

A kép egy éves balerina pályafutásom alatt készült. Karrierem 7 évesen tört derékba, mikoris összedőlt a helyi művelődési ház, így nem tartottak több balett órát Rákóczifalván.
Háttér papírnak piros hullámkartont használtam. Erre ragasztottam egy elsárgult oldalt egy régi mesekönyvből.
A fénykép szélét smirglivel koptattam.
Mostanában nagyon tetszik a fa motívum, azt vettem észre, hogy másoknak is. Sokan díszítik ezzel az oldalaikat.
A virághoz és a fához szintén a régi könyv lapjait használtam fel. Akrilfestékkel festettem le a papírokat.
A virág úgy készült, hogy kivágtam 3 kört, a sárgákat bevagdostam, ügyeltem rá, hogy páros számúak legyenek a szirmok és minden másodikat visszahajtottam, majd egymásra ragasztottam őket.

Ügyelet

Tegnap anyukám elvitte a fiamat, nála lesz a hétvégén. Én pedig ma ügyeletes voltam a munkahelyemen. Utána pedig rohantam a fogorvosi ügyeletre, mert iszonyatosan fáj a fogam. Egész éjjel nem aludtam semmit. Sajnos nem tudtak velem mit kezdeni - csak fájdalomcsillapítót kaptam - várni kell hétfőig.Mostanában mindig van valami, ami meggátol az alkotásban, pedig annyi ötletem és tervem van amit szeretnék megvalósítani. De azért is fogok valamit készíteni, legalább elterelem a figyelmemet a fájdalomról.

2008. november 5., szerda

Ikrek


Ezt a képeslapot a kollégámnak készítettem. Egy hónapja születtek ikrei. A munkatársaimmal együtt ezzel a lappal gratulálunk neki.
Felhasználtam hozzá Juca kisbabás készletét. A két macis-babás szalag már régóta megvolt, végre használhattam ezeket is. A belül látható ikres képet Marcsi küldte nekem, amit kinyomtattam. Mögé bújtattam két kártyát. Egy újságban megjelent hírt a babák születéséről és a büszke apuka e-mailjét, amely így szól: "Tisztelt Kolléganők és kollégák! Többen kértétek, hogy szóljak, ha apa lettem. Most szólok. Egy fiú egy lány. 2,9 kg és 2,1 kg." Kicsinyítve kinyomtattam és lamináltam a levelet, majd farkasfoggal díszítettem.
A túloldalra kerül kb. 50 aláírás, valamint kapnak még ajándékba DM utalványt.