Dackorszak

Elkezdődött, már egy pár hete és elég kiborító. Reménykedtem, hogy az én gyermekemet elkerüli, de nem volt szerencsém. A bölcsiben nagyon jól elvan, bár néha már ott is rosszalkodik. Mihelyst hazaérünk kitör rajta a hisztéria. Azt akarja csinálni amit nem szabad. Állandóan pakolna, mászik fel az asztalra. Öt percnél tovább semmilyen játék nem érdekli. Húzza a kezemet, hogy játsszak vele. Ha valamit nem engedek meg neki a saját kezébe is beleharap mérgében. Tudom, hogy sokan vannak ilyen helyzetben mint én, de ezt olyan nehéz elfogadnom, hogy így megváltozott a gyerekem. Ő, aki eddig egy angyal volt, szinte mintagyerek, most teljesen kikel magából. Nagyon anyás lett, mindig bújik az ölembe. Biztos, hogy a bölcsibe járás is nagy változást hozott az életébe és én sem vagyok már olyan türelmes hozzá, mint amikor itthon voltam vele. Az apját meg még hamarabb kiborítja. Ha estig dolgozok, ő vigyáz rá és már alig várja, hogy mikor érek haza.