Bénaság

Na az vagyok én. Meg szerencsétlen, mert mindig történnek velem apró balesetek. Azt hittem, hogy elmúlt a fogfájásom, de azért úgy voltam vele, hogy a biztonság kedvéért megröntgeneztetem. Reggel vittem a gyerkőcöt a bölcsibe. Először nem akart jönni, mert mindenárom rajzolni akart, vagyis engem rajzoltatni. Ordított, én közben öltöztettem. A szomszédok biztos szitkozódtak, de azért hamar fordult a kocka és elindultunk. Útközben kitört a cipőmnek a sarka. Elég érdekesen közlekedtem a szintkülönbség miatt is, meg egy kis csavar is nyomta a sarkam. Gyorsan leadtam szegény gyereket és rohantam haza cipőt cserélni. Még szerencse, hogy közel lakunk a bölcsihez és nem a buszon vagy a városban történt ez. Bár ez gyakran előfordul velem, évente kétszer biztos. Nyáron a papucsom szakadt el, de akkor bementem az első cipőboltba és vettem egy másikat. Mindegy hogy olcsó vagy drága a lábbelim, magassarkú vagy nem, egy cipő sem hosszúéletű a lábaimon.

Miután megtörtént a cipőcsere elindultam a fogorvoshoz. Pár házzal arrébb van tőlünk. Leültem a váróba. Nézelődtem, kínomban a cipőmet lesem és hát látom, hogy ez sem fogja sokáig húzni, mert már bomlik a varrásnál. De már nem érdekelt, csak jussak be a dokimhoz. Kiderült, hogy a körzetis csak később jön. Volt ott egy fiatal, helyes magándoki is, aki rendes volt mert megvizsgált. Mivel már nem fájt a fogam, ezért nem csinált vele semmit, de megbeszéltük, ha pár nap múlva mégis fájna, akkor visszamegyek megnézetni. OK.

A buszomat lekéstem, negyven percet szobroztam a hidegben, de annyi eszem nem volt, hogy hazamenjek addig míg jön a következő. (Három percre lakok a buszmegállótól.)

A munkahelyen minden a szokásos volt. Viszont ebédnél ért a nagy meglepetés, mikoris az első kanál hideg kefírt a fogamhoz ért. Majd elájultam a fájdalomtól, pedig nagy a fájdalomtűrő képességem. Délután rohantam vissza a fogorvoshoz, de jellemző, nem néztem meg mikor van rendelés. Legközelebb holnap délután. Addig még szenvedek egy kicsit.

És! Itthon vettem észre, hogy a kedvenc blúzom, ami rajtam volt ki van szakadva. Remélem nem vették észre túl sokan. Mindig a kedvenc ruháimmal járok így. Legutóbb az egyik sokszorhordott szoknyám járt szerencsétlenül. Mielőtt felvettem volna, szépen kivasaltam és feltettem az állólámpára, hogy biztonságba legyen a gyerekem elől, aki imádja összegyűrni a ruháimat. Csak azzal nem számoltam, hogy a fiacskám felkapcsolja a lámpát. Így egy szép égett folt lett a szoknya hátsó részén.

Vannak ilyen napok mikor összesűrűsödnek a kellemetlenségek. De a gyerkőckém mindenért kárpótol. A nap vége mindig tökéletes. Fürdés után meztelenül rohan be az apjához és vetődik bele az ágyunkba. Elbújnak előlem, utána pedig átölel minket.