Rumli

Tegnap eléggé kiakadtam mikor ez a látvány fogadott otthon. A gyerekem beszabadult a dolgozószobámba. Az apja vigyázott rá, de közben szerelnie kellett a vízórát, ami ebben a helységben van. Tipikus férfi (tisztelet a kivételnek), nem tud két dologra figyelni egyszerre, így hatalmas káosz kerekedett a scrapcuccaim között. Minden szanaszét a földön. Gombok, fényképek, papírok. Az egész lakás tele lett csillag konfettivel. Azt sem tudtam hol kezdjek neki a rendcsinálásnak. Remélem, hogy a fiacskám nem nyelt le semmit sem közülük. Már várom, hogy mikor növi ki a pakolós korszakát és mikor érti meg azt, hogy mit nem szabad csinálnia.

Csillag

Bohóckodás a bölcsiben

Tegnap mikor érte mentem a bölcsibe egy hajráffal játszott. Muszáj volt lefotóznom, olyan édes volt ahogy mutatta, hogy bajusza van.

Gémkapocsfák

A "karácsonyfasor" színes gémkapcsok szalagra fűzve. Alatta pedig egy karácsonyi szalagcsík.

Halimádók

A párom megszállott horgász őrült. A legnagyobb hidegben is képes pecázni. Ha fog valamit, mindig nagy örömmel mutatja meg a fiúnknak, aki szintén rajong a halakért. Boldogan megy és vizsgálgatja a zsákmányt. Én pedig gyűjtöm a halat ábrázoló tárgyakat. A horoszkópom (halak) miatt kezdtem el anno gyűjtögetni. Szóval családban marad a halimádás.

Fa 5

Fa 4

Fa 3

LIDL-s papírcsíkokat használtam fel ehhez a laphoz. A végüket kicsit felpenderítettem.

Fa 2

Fa 1

Játék

Kedvenc játékai mostanában a bújócskázás szekrénybe, sátorba, a bohóckodás, gyurmázás, rajzolás, autózás és könyvek minden mennyiségben.

Képeslap

Ma elterveztem, hogy (majdnem) minden nap készítek valamit karácsonyra. Kezdtem ezzel a képeslappal. Felhasználtam hozzá hullámkartont, szalagokat, gombokat és hópihés matricát. A feliratot egy régi képeslapból vágtam ki. A legnagyobb gondot még mindig ez okozza, ugyanis nincsenek megfelelő eszközeim a betűk és felíratok gyártásához (nyomtató, sablon, pecsét stb.).

Dackorszak

Elkezdődött, már egy pár hete és elég kiborító. Reménykedtem, hogy az én gyermekemet elkerüli, de nem volt szerencsém. A bölcsiben nagyon jól elvan, bár néha már ott is rosszalkodik. Mihelyst hazaérünk kitör rajta a hisztéria. Azt akarja csinálni amit nem szabad. Állandóan pakolna, mászik fel az asztalra. Öt percnél tovább semmilyen játék nem érdekli. Húzza a kezemet, hogy játsszak vele. Ha valamit nem engedek meg neki a saját kezébe is beleharap mérgében. Tudom, hogy sokan vannak ilyen helyzetben mint én, de ezt olyan nehéz elfogadnom, hogy így megváltozott a gyerekem. Ő, aki eddig egy angyal volt, szinte mintagyerek, most teljesen kikel magából. Nagyon anyás lett, mindig bújik az ölembe. Biztos, hogy a bölcsibe járás is nagy változást hozott az életébe és én sem vagyok már olyan türelmes hozzá, mint amikor itthon voltam vele. Az apját meg még hamarabb kiborítja. Ha estig dolgozok, ő vigyáz rá és már alig várja, hogy mikor érek haza.

Bénaság

Na az vagyok én. Meg szerencsétlen, mert mindig történnek velem apró balesetek. Azt hittem, hogy elmúlt a fogfájásom, de azért úgy voltam vele, hogy a biztonság kedvéért megröntgeneztetem. Reggel vittem a gyerkőcöt a bölcsibe. Először nem akart jönni, mert mindenárom rajzolni akart, vagyis engem rajzoltatni. Ordított, én közben öltöztettem. A szomszédok biztos szitkozódtak, de azért hamar fordult a kocka és elindultunk. Útközben kitört a cipőmnek a sarka. Elég érdekesen közlekedtem a szintkülönbség miatt is, meg egy kis csavar is nyomta a sarkam. Gyorsan leadtam szegény gyereket és rohantam haza cipőt cserélni. Még szerencse, hogy közel lakunk a bölcsihez és nem a buszon vagy a városban történt ez. Bár ez gyakran előfordul velem, évente kétszer biztos. Nyáron a papucsom szakadt el, de akkor bementem az első cipőboltba és vettem egy másikat. Mindegy hogy olcsó vagy drága a lábbelim, magassarkú vagy nem, egy cipő sem hosszúéletű a lábaimon.

Miután megtörtént a cipőcsere elindultam a fogorvoshoz. Pár házzal arrébb van tőlünk. Leültem a váróba. Nézelődtem, kínomban a cipőmet lesem és hát látom, hogy ez sem fogja sokáig húzni, mert már bomlik a varrásnál. De már nem érdekelt, csak jussak be a dokimhoz. Kiderült, hogy a körzetis csak később jön. Volt ott egy fiatal, helyes magándoki is, aki rendes volt mert megvizsgált. Mivel már nem fájt a fogam, ezért nem csinált vele semmit, de megbeszéltük, ha pár nap múlva mégis fájna, akkor visszamegyek megnézetni. OK.

A buszomat lekéstem, negyven percet szobroztam a hidegben, de annyi eszem nem volt, hogy hazamenjek addig míg jön a következő. (Három percre lakok a buszmegállótól.)

A munkahelyen minden a szokásos volt. Viszont ebédnél ért a nagy meglepetés, mikoris az első kanál hideg kefírt a fogamhoz ért. Majd elájultam a fájdalomtól, pedig nagy a fájdalomtűrő képességem. Délután rohantam vissza a fogorvoshoz, de jellemző, nem néztem meg mikor van rendelés. Legközelebb holnap délután. Addig még szenvedek egy kicsit.

És! Itthon vettem észre, hogy a kedvenc blúzom, ami rajtam volt ki van szakadva. Remélem nem vették észre túl sokan. Mindig a kedvenc ruháimmal járok így. Legutóbb az egyik sokszorhordott szoknyám járt szerencsétlenül. Mielőtt felvettem volna, szépen kivasaltam és feltettem az állólámpára, hogy biztonságba legyen a gyerekem elől, aki imádja összegyűrni a ruháimat. Csak azzal nem számoltam, hogy a fiacskám felkapcsolja a lámpát. Így egy szép égett folt lett a szoknya hátsó részén.

Vannak ilyen napok mikor összesűrűsödnek a kellemetlenségek. De a gyerkőckém mindenért kárpótol. A nap vége mindig tökéletes. Fürdés után meztelenül rohan be az apjához és vetődik bele az ágyunkba. Elbújnak előlem, utána pedig átölel minket.

A kis balerina

A kép egy éves balerina pályafutásom alatt készült. Karrierem 7 évesen tört derékba, mikoris összedőlt a helyi művelődési ház, így nem tartottak több balett órát Rákóczifalván.

Háttér papírnak piros hullámkartont használtam. Erre ragasztottam egy elsárgult oldalt egy régi mesekönyvből.

A fénykép szélét smirglivel koptattam.

Mostanában nagyon tetszik a fa motívum, azt vettem észre, hogy másoknak is. Sokan díszítik ezzel az oldalaikat.

A virághoz és a fához szintén a régi könyv lapjait használtam fel. Akrilfestékkel festettem le a papírokat.

A virág úgy készült, hogy kivágtam 3 kört, a sárgákat bevagdostam, ügyeltem rá, hogy páros számúak legyenek a szirmok és minden másodikat visszahajtottam, majd egymásra ragasztottam őket.

Ügyelet

Tegnap anyukám elvitte a fiamat, nála lesz a hétvégén. Én pedig ma ügyeletes voltam a munkahelyemen. Utána pedig rohantam a fogorvosi ügyeletre, mert iszonyatosan fáj a fogam. Egész éjjel nem aludtam semmit. Sajnos nem tudtak velem mit kezdeni - csak fájdalomcsillapítót kaptam - várni kell hétfőig.Mostanában mindig van valami, ami meggátol az alkotásban, pedig annyi ötletem és tervem van amit szeretnék megvalósítani. De azért is fogok valamit készíteni, legalább elterelem a figyelmemet a fájdalomról.

Ikrek

Ezt a képeslapot a kollégámnak készítettem. Egy hónapja születtek ikrei. A munkatársaimmal együtt ezzel a lappal gratulálunk neki.

Felhasználtam hozzá Juca kisbabás készletét. A két macis-babás szalag már régóta megvolt, végre használhattam ezeket is. A belül látható ikres képet Marcsi küldte nekem, amit kinyomtattam. Mögé bújtattam két kártyát. Egy újságban megjelent hírt a babák születéséről és a büszke apuka e-mailjét, amely így szól: "Tisztelt Kolléganők és kollégák! Többen kértétek, hogy szóljak, ha apa lettem. Most szólok. Egy fiú egy lány. 2,9 kg és 2,1 kg." Kicsinyítve kinyomtattam és lamináltam a levelet, majd farkasfoggal díszítettem.

A túloldalra kerül kb. 50 aláírás, valamint kapnak még ajándékba DM utalványt.

Események

Most van egy kis időm leírni az elmúlt egy hét eseményeit. A négy napos ünnepre a kisfiam lebetegedett, egy kis köhögés, orrfolyás, egy napos hőemelkedés. Szerencsére nála nem súlyosbodtak a tünetek, viszont én lázas lettem, alig álltam a lábamon. Még jó, hogy pénteken átmentünk a szüleimhez, így tudtam pihenni, bár még mindig nem gyógyultam meg tökéletesen.
Ilyenkor kezdődik nálunk a "temetőjárás". Anyukám fogadja a rokonokat, várja őket ebéddel. Jöttek Battonyáról, Vekerdről, Miskolcról és Szolnokról. Jövő héten a pesti rokonok látogatását várjuk. Szegénynek alig tudtam segíteni, olyan elesett voltam és még az unokájával is foglalkoznia kellett. Azért anyósom is besegített egy kicsit. A férjem pedig szokás szerint dolgozott, de megígérte, h. novemberben eljön 2 hét szabira.
Az öcséméknél is voltunk, Pocok imádja Icit, nagyon jól bánik a gyerekekkel. Nemhiába gyógypedagógus, bár nem ezen múlik. Készítettem egy csomó képet, csak nem tudom feltölteni a gépre, mert a kábelt anyuéknál hagytam.
Mostanában nagyon hisztis, akaratos lett a fiam, alig bírok vele. Nagyon kinyílt a csipája. Egyik nap addig hisztizett míg be nem engedtem a dolgozószobámba, amit később meg is bántam. Ugyanis elölhagytam a gombjaimat, ami közül le is nyelt egyet. Most leshetem, hogy mikor távozik belőle.
Szerdán újra munkába álltam, de azzal kellett szembesülnöm, hogy a könyvtárban sem érezheti magát biztonságban az ember. Ugyanis egyik olvasónkat szexuálisan inzultálták a polcok között. Mostantól kerülni kell az eldugott, félreeső helyeket. Szegény lány nagyon megijedt. Pár éve velem is történt ilyen, de az nem volt ennyire durva.

Nátha

Ismét beleestünk egy komolyabb megfázásba. Én is és Pocok is betegek vagyunk. A drágám enni sem akar, ilyen még nem fordult elő nála. Én is le vagyok gyengülve, pedig a 4 nap alatt sokat szerettem volna scrapbookozni. Majd meglátjuk mi lesz belőle.

Hol a játszótér?

Kihasználva a jó időt, szerettem volna a fiamat talán utoljára az idén elvinni a közeli játszótérre. Amióta bölcsibe jár nem voltunk itt. A képen látható csatatér fogadott minket. A betontömbök helyén egy várhoz hasonló mászóka, csúszda állt. A fiatal vandálok már régóta birtokba vették, de azért lehetett rajta játszani. Lehet már annyira tönkre tették az utóbbi három hétben, hogy az önkormányzat úgy döntött inkább lerombolja. Remélem azért nem felejtenek majd egy újat is építeni. Hogy a két fotel hogyan került oda, az nyílván továbbra is rejtély marad számomra.

Ajándék

Jópofa kis ajándékokat kaptam a munkahelyemen. Egy stresszlabdát (majd ha felidegesít egy olvasó vagy kolléga, csak a kezembe veszem és máris lehiggadok - haha) és egy "ruhaszatyrot".

Szívem

Egy oldal a szerelmemről. Nagyon gyorsan elkészíthető oldal lett. Különböző szalagokat ragasztottam egymás alá, a szívet filcből vágtam ki. A fénykép szélét kicsit koptattam smirglivel. És még gombokat rakosgattam fel az oldalra.

Álmoska

Négy nap kemény munka után ismét itthon vagyok betegszabin a gyerkőccel.
Sikerült készítenem egy SB oldalt is.
Pár hónappal ezelőtt készült a kép egy déli ébredés után. Álmos szemeivel kukucskál a kiságy rácsain keresztül. Szeretek mindenféle "extrém" tárgyakat rakosgatni az oldalaimra. Ezért is kerültek fel a kép egyik oldalára a söröskupakok, filcvirággal a közepükben. A három piros-fém gomb nagymamám gyűjteményéből származik. A Snoopys képet pedig egy zokni csomagolásáról mentettem meg. Egy kis kézi varrással is megbolondítottam az oldalt.

Bölcsi és munka

Pisti szerencsére könnyen beszokott a bölcsibe és nagyon szeret odajárni. Reggelente az első szava a bölcsi és Ica néni (a gondozónője).
Két hét után sajnos őt is elérte az első komolyabb betegség: láz, köhögés, nátha. És én is beteg lettem. Együtt szenvedtünk a drágámmal.
Miután meggyógyultunk a kicsikém bölcsiben és pedig két év kihagyás után kezdtem a melót a régi munkahelyemen. Jó kis kezdet volt, mert belecsöppentem egy nagy rendezvénysorozat kellős közepébe (Őszi Könyvtári Napok). Szerencsére két év alatt nem sok minden változott és én sem felejtettem sokat, ezért könnyen visszazökkentem a régi kerékvágásba. A kollégáim nagy örömmel fogadtak.
Jó volt otthon lenni, de már nagyon hiányzott a munkám. A gyerekemnek pedig már kevés voltam, nagyon kellett neki a gyerektársaság.

Kerti munka papával

A képek két hete készültek, amikor otthon voltunk a szüleimnél. Apa éppen a sövényt nyírta. Pocok segített összeszedni a leveleket. A talicskát pedig imádta.